Ostffyasszonyfa településtörténetéről
Ostffyasszonyfa Vas megye kistelepüléseként is históriás múltra tekinthet vissza.
Könyvbemutatóval 2024.06.02-án megjelent Bóka István: Ostffyasszonyfa c. településtörténeti kötete Ostffyasszonyfa Képviselő-testületének szervezésében és anyagi áldozatvállalásával. A kötet beszerezhető Ostffyasszonyfa Polgármesteri Hivatalában.
Ennek rövid tartalmi kivonatából:
A településtörténeti leírásokban az 1257-es évszám szerepel, mint a település nevének első oklevéli említése. A magyar nemzeti múzeumi törzsanyagot képező DL-42919 jelzetszámú, 1407.V.17.-én kelt, a Vasvári Káptalan által kiadott oklevéli átirat ugyan tartalmazza az eredetileg 1257.09.29.-én IV. Béla király által kiadott oklevél részben átirt szövegét, de a IV. Béla király által kiadott eredeti oklevél nem maradt fenn. Az 1257-es dátumra, és Osl de Asszonfalva település névre, csak hivatkozás történik az 1407-ben kelt birtokterületek határát szószerint rögzítő átiratban, de ez az átirat nem másolata, vagy teljes szószerinti átírása az eredeti oklevélnek.
Így a korábbi településtörténeti leírásokban szereplő adatokat kiegészítve megjegyzendő, hogy Ostffyasszonyfa település első hiteles, ma is fellelhető oklevéli előfordulásnak a DL 86145 jelzetszámú, 1346. 02. 21-én kelt, Pál Országbíró által kiadott oklevél tekinthető, melyben az Osl családra hivatkozással említi Assunfolwa települést.
DL-DF:86145 jelzetszámú oklevél
Keltezés:1346-02-21
Kiadó:PÁL ORSZÁGBÍRÓ Régi jelzet:Q 145 / 4 64
DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Családi levéltárak (P szekcióból) • Ostffy család (Q 145) Fennmaradási forma: Eredeti Pecsét: Záró
Regeszta:19. d. termini prenetati. Pál országbíró Osl fia Péter, Domonkos macsói bán és Osl fia János varasdi ispán között folyó pert Szent György ünnepének nyolcadára halasztja. Előzőleg a felek a köztük 1343. szeptember 3-án indult perben választott bírák közvetítésével megegyeztek és az országbíró parancsára a győri káptalan bizonysága mellett Osl fia János mester az Osl nemzetség 8 örökös birtokát: a Vas megyei Assunfolwa, Symyen, Naree, a Sopron megyei Moruth, Sceplak, Wytha, Faad és Moglacha birtokot 3 egyenlő részre osztotta, ezekből Osl fia Péter választott magának egy részt, a másik kettő János mesternek és Domonkos bánnak maradt. A győri káptalan jelentésének bemutatása (1346. február 3.) alkalmával Osl fia János távolmaradt, Domonkos bán megbízottja pedig az Osl nemzettség birtokaira vonatkozó oklevelek bemutatását elmulasztotta és indokolatlanul perhalasztást kért. Eredeti, papír, szakadt, foltos, lyukas, hátoldalon rányomott pecsétek töredéke. – Regeszta forrása: OL regeszta (Bándi).
(Megjegyzés: A regeszta-ban leírt levéltári szöveg az oklevél tartalmi leirata, nem szó szerinti fordítása)
A település elnevezése, nevének írásmódja az oklevelekben folyamatosan változott, de adott időszakokon belül, így pl. még az 1900-as években is többféle írásmódban szerepel.
elnevezés | oklevél kelte | az oklevelet kiadta | oklevél helye, jelzetszáma |
Assunfolwa | 1346. 02. 21 | Pál országbíró levele | Nemzeti Levéltár DL86145 |
Azzunfalva | 1346. 11. 23. | Győri káptalan, oklevél | O.L. DL86146 és DL41023 |
Azzunfolva | 1359. 03. 26. | Vasvári Káptalan | Nemzeti Levéltár |
Azzunfalva | 1384. 01. 25. | Vasvári káptalan | Nemzeti Levéltár DL86200 |
Azzonfalua | 1393. 09. 30. | Zsigmondkori oklevél | Nemzeti Levéltár |
Osl de Assonfalva | 1407. 05. 17. | Vasvári Káptalan | Nemzeti Levéltár DL42919 |
Azzonfalwa | 1429. 10. 11. | Zsigmond király | Nemzeti Levéltár |
Azzonfalva | 1431. 10. 17. | Pannonhalmi konvent | Nemzeti Levéltár DL86313 |
Azonfalwa | 1439. 03. 05. | Albert király | Nemzeti Levéltár DL86362 |
Azzonfalwa | 1456. 11. 30. | V. László király | Nemzeti Levéltár DL86386 |
Assonfalwa *1 | 1465 | Mátyás király | Nemzeti Levéltár DL86397 |
Azzonfalwa | 1466. 10. 02. | Ország Mihály Nádor | Nemzeti Levéltár DL86399 |
Azzonfalwa | 1506. 06. 24. | II. ULászló király | Nemzeti Levéltár DL86432 |
Azzonfalwa | 1523. 05. 17. | Ostfy László | Nemzeti Levéltár DL68541 |
Azzonffalwa | 1524. 06. 22. | II. Lajos király | Nemzeti Levéltár DL86448 |
Asszonfalva | 1592 | Győri Püspökség | gazdasági utasítások |
Ostffy Asszonyfalva | 1681. 10. 23. | Dugovics György | összeírás |
Ostffy-asszonyfa | 1883. 08. 19. | Pápai Lapok | meghívó |
Ostfi-Asszonyfa | 1897 | Gazdacímtár | www.kt.lib.pte.hu |
Ostffyasszonyfa | 1912 | Népszámlálási adatok | www.kt.lib.pte.hu |
Az oklevelekben előforduló településnév írásbeli változatainak nincs jelentősége, mivel sok esetben elhallásról, kiejtéstől eltérő leírásról, félreértésről van szó amellett, hogy a korabeli latin írásmód kiejtése szerint mindenképpen Asszonyfalváról van szó. Az újabb kutatási lehetőségek alapján az is bizonyossá vált, hogy a korábbi településtörténeti leírásokban szereplő 1256-ban kelt DL-DF:285236 oklevél, mely a Boldogasszonyfalva elnevezést tartalmazza, nem településünkre Ostffyasszonyfára, hanem a Zala megyei, ma Vasboldogasszony néven ismert településre vonatkozik. Így aztán arra sem található írásos bizonyíték, hogy a település neve valaha is Boldogasszonyfalva lett volna.
A mai településnév előtagja egyértelműen a birtokló Ostffy család nevéből, a névösszetétel második része, az Asszonyfalva, pedig (a Kossuth L. Tudományegyetem Debrecen Magyar Nyelvtudományi Tanszék alapján) --, keletkezésük idejében királynéi birtoklással lehettek, voltak kapcsolatosak.
Ostffyasszonyfa település története elválaszthatatlan a névadó Ostffy család történetétől.
Az Ostffy családdal kapcsolatos első hiteles oklevél 132 évvel korábbi, mint az Ostffyasszonyfa településsel kapcsolatos, 1346-ban kelt első oklevél.
A család kun-besenyő eredetű.
A II. Chur besenyő törzshöz tartozó Osli nemzetség már a tatárjárás előtti korszakban előkelő szerepet vitt hazánkban.
A családnak oklevelekkel kimutatható őse, akitől a szakadatlan leszármazás kiindul, az 1150 körül élt Oslu comes. (Az Osl-Ostffy családfa 24 generációt, 219 azonosított személyt tartalmaz.)
A Kárpát-medencében letelepedett, törzsi szervezetben élő magyarok az elfoglalt területeket törzsenként birtokolták. A törzset alkotó nemzetségek ezekből kisebb-nagyobb szállásbirtokokat kaptak.
I. Osl comes a Fertő vidékén telepedett le s első birtokai a Rábaközben Osli, Beled (Belud), Csorna (Súr, Surna), Farád (Frád) stb. voltak.
Gyermekei: II. Osl, Herbord, Benedek, Belyd (Belud), Tamás, Sur, Miklós, János.
I. Osl comes alapította a XII. század második felében Szent Mihály főangyal tiszteletére s magának temetkező helyül premontrei szerzetesekkel a csornai templomot és kolostort. Az alapítás évét maga Osl ispán 1180-ra teszi, habár konkrét okiratokban nem maradt fenn a dátum.
A kun-besenyő származást bizonyítja az is, hogy középkori oklevelekben több Osl neve mellett ott a jelző: "dictus Kun", aki kunnak mondatik.)
A család első ősét Gyula kun fejedelemnek a cserhalmi ütközetből ismeretes Oslu nevű vezérében vélik felismerni. Gombocz Zoltán dr. nyelvész is, miként Jakubovich, Pais, Nagy Géza és más historikusok, elfogadja, hogy a család őse nemcsak név hanem személy szerint is azonos a cserhalmi kun vezérrel.
A család eredetét tehát így egészen Salamon királyig, a megtért magyaroknak a pogány kunokkal való Cserhalmi csatában vívott harcáig, vagyis 1068-ig lehet visszavezetni.
Asszonyfa az 1300-as években lesz a család törzsfészke. Osl Domokos macsói bán fia Osl János egy 1392-es oklevélben Osl de Azzunfalva Johannes néven szerepel.
Először 1250 táján az asszonyfai és csöngei határok közt a Rába és Lanka patak kiöntéseitől származó mocsarak közepén, annak kiemelkedő, védett területén épült váruk.
Ezt a területet ma Csonkavár néven ismerik a falubeliek.
Ez a vár állott már Ostffy Ferenc sopron- és vasmegyei főispán idejében, aki Domokos macsói bán unokája (az előbbi Osl János fia) volt s 1425 körül halt meg.
De Garai Miklós nádor hadai ezt az első várat Ostffy Ferencnek Zsigmond ellen való fellázadása és Nápolyi Lászlóhoz való pártolása miatt 1403-ban lerombolták.
Ennek a felkelésnek az élén maga a primás, a szintén Osl leszármazott Kanizsay János állott.
Az Ostffy család 1456-ban kapott királyi engedélyt új vár építésére Azzonfalván. A DL86386 jelzetszámú oklevélben V. László Király „Azzonfalwa-i Osth fia Miklós esztergomi nagyprépostnak, Azzonfalwa-i Osth fiainak: Ferencnek és Lászlónak megengedi, hogy a Vas megyei Kyakev birtokon kőből vagy fából várkastélyt építsenek, mivel az elődeik által ott birtokolt kastélyt az elmult háborus időkben az országot prédáló gonosztevők lerombolták.”
Ez a vár a középkori eredetű, mai római katolikus templommal szembeni területen, (a mai iskola területén) a Cserdombon épült 1456 táján, de oklevélben szerepel, hogy „ez erősség 1459-ben már állt is”.
Mivel még napjainkban is helytelenül jelennek meg leírások a két Ostffy-várral kapcsolatban, a fenti oklevél alapján egyértelmű, hogy a Kyakev (Kígyókő) vár, nem a korábbi csonkavári földvár, hanem a cserdombon épült vár.
Mivel a királyi engedély 1456-ban kelt, a vár csak ezt követően épülhetett meg. (Az ONTt 16.o.)
(E várhoz kapcsolódik az első iskola létrejötte is 1596 körül.) A várat, és a kastélyt, 1466-ban a Kanizsaiak fosztották ki, és elvitték az összes itt található oklevelet .
Jelentősége megnövekedett a török támadások idején.
1538-ban 10 főnyi állandó őrség védte.
Ebben az időben alakították ki érdekes erődítményrendszerét. Ennek lényege az volt, hogy a kastély közelében található (ma római katolikus) templomot is beépítették az egész erődöt körülölelő falba, így az is része lett a várnak. 1571-ben az Ostffy örökösök felosztották maguk között. 1664-ben egy környéket érintő nagyobb török támadást követően került sor az utolsó felújításra, amikor a környékbeli települések jobbágyaival javíttatták ki a falakat.
Meg kell említeni, hogy a sok helyen ismert, mellékelt térkép pontatlanul, „szűkösen” jelöli a vár helyét, mert a jelöltnél lényegesen nagyobb területen feküdt, befoglalva nem csak a kastélyt, hanem a templomot is.
A vár 1680 augusztusában bekövetkezett pusztulásának oka a vallási békétlenség volt, mint arra a későbbiekben még visszatérünk.
A még pogány nemzetségként letelepedő Osl nemzetség leszármazottai, az Oslok (Osliak, Ostffiak) megtérésük után a középkori keresztyénségnek lesznek hitbuzgó, áldozatkész hívei. Osl leszármazottai (Ostffyak, Viczayak, Kanizsayak) között kimagasló egyházi méltóságokat, püspököt (Osl Benedek 1231, 1242), esztergomi érseket (Osl János-Kanizsay János), esztergomi nagyprépost (Ostffy Miklós) találunk.
„Amily buzgó patrónusokat és jeles főpapokat találunk az Ostffyak közt a középkorban, éppen oly lelkes áldozatkész hívei lesznek ők a reformációnak is. A családi levéltár adataiból azt lehet következtetni, hogy III. Ostffy Ferenc Mária királyné környezetében már Lutherhez pártolt. És bizonyos, hogy Nádasdy Tamás nádor evang. udvarkörében már két Ostffyt találunk, akik urokkal együtt elfogadták a reformációt. Ezeknek testvéreit, illetve fiait is már evangelikusoknak vehetjük.”
Az Ostffyak rendíthetetlen hívei lettek az evangélikus hitnek. Pálfy József a dunántúli evang. egyházkerület rövid történeti rajzában (az 1853. évi névtár elején) azt mondja, hogy az Ostffy család már 1522-ben az evangéliumi tudományt vallotta. Mivel az akkori törvények szerint a jobbágyok kötelesek voltak uraik vallását követni, a kiterjedt Nyugat-Dunántúli birtokokkal rendelkező Ostffy családokat követve hamarosan jelentős evangélikus közösségek alakultak ki az Ő földesúri területeiken is. (Beled, Farád, Sarród, Ostffyasszonyfa, Csönge, Mihályfa, Kemeneshőgyész, Téth, Iszkáz.
Az Ostffyak várának pusztulását, a császár haragját az váltotta ki, hogy az ellenreformáció felélénkülésekor a földesúr, Ostffy Miklós menedéket adott a kor egyik jelentős evangélikus prédikátorának, a tevékenységétől eltiltott Szenczi Fekete István püspöknek. Az ő kiadását követelte Ostffytól Kollonich kancellár. Mivel Ostffy erre nem volt hajlandó, Győrből és Pápáról rendeltek ki csapatokat a várkastély elfoglalására. Az uralkodó, I. Lipót parancsára az erősséget felrobbantották, (1680) ekkor magának a várúrnak is menekülnie kellett, és a Bakonyban bujdosott. Névtelen levéllel csalták ki rejtekhelyéről és elfogták. A császári seregek a várat lerombolták, a kastélyt kifosztották, felgyújtották, falait ledöntötték. A templom is áldozatul esett, csak a szentély maradt meg, és a sekrestye falazata.
A szentély előtti térben lévő, három részre osztott kripta is megmaradt.
Az elfogott Ostffy Miklóst az 1681.–évi soproni országgyűlés felmentette, lefoglalt javait is visszakapta.
Az 1683-ban Ostffyasszonyfán átvonuló török csapatok már csak a romokat találták. Napjainkban még látható a várfal egy része, a megmaradt várkút, valamint a lerombolt templom romjain felépített katolikus templomban a régi templom maradványai.
Az 1691-ben elhunyt Ostffy Miklós fia Ostffy Mihály a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület I. felügyelője, sokat tett a dömölki evangélikus templom felépítéséért. 1753-ban elhunytan szállították a dömölki templomba, melynek torony alatti kriptájában helyezték örök nyugalomra. Ma az evangélikus templom körüli tér, az Ostffy Mihály tér őrzi nevét Celldömölkön.
A későbbi leszármazottak közül ismertebb:
Ostffy Sándor, aki 1845-ben Vas vármegye szolgabírája volt. Vidos Márton huszárkapitánnyal együtt vett részt az 1848/49-esszabadságharcban a bányavárosoknál, majd Szolnokon.
Ostffy István szintén 1848/1849 honvédtiszt, egy Rábaközi alakulat parancsnoka. 1875-77 országgyűlési képviselő.
Ostffy Lajos Dr. 1910-től országgyűlési képviselő, korábban Vas vármegye főispánja, az új ostffyasszonyfai evangélikus templom építésének szervezője, bőkezű támogatója. Hosszas szenvedés után, reményvesztetten, életének 68. évében érte a halál ostffyasszonyfai kastélyában. Temetésére 1944. december 28-án került sor Ostffyasszonyfán, az evangélikus templom alatti családi kriptában.
Mivel Ostffy Lajosnak leányutódai maradtak, vele kihalt az Ostffy család névadó férfi ága.
Az Ostffy család leányági leszármazottai, a Szalay-Berzeviczy család tagjai ma is tartják a kapcsolatot településünkkel.
A legutóbbi családtörténeti kutatások alapján okiratokkal, anyakönyvi nyilvántartásokkal bizonyított, hogy Weöres Sándor költő mind dédanyai (Véssey Borbála 1811- anyja: Ostffy Teréz 1780), mind szépanyai ágon (Ostffy Teréz 1719) Ostffy leszármazott.
Az Ostffyasszonyfa c. településtörténeti kötet 286, A4 méretű oldalon, 280 képpel mutatja be településünk közel 800 éves történetét.
Bóka István 2024.
A fenti településtörténeti leírás tartalma az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 4. §. (1) bekezdés alapján Bóka István szerzői jogának hatálya alá esik, engedélye nélkül nem másolható.